Szent Erzsébet

Ki voltál Te Erzsébet?

Magyarországi, Árpádházi, Thüringiai, Marburgi Szent Erzsébet, ki voltál Te tulajdonképpen? Két ország, három város vall magáénak. Magyarország, ahol születtél, és pici gyermekkorodban éltél, és Németország, ahol 20 esztendőt, rövid életed nagyobbik felét töltötted. Három város tart rád igényt: Sárospatak, ahol születtél, Eisenach Wartburg várával, ahol leghosszabban éltél, és végül Marburg, ahol életed tulajdonképpeni célja beteljesedett. Szegényen Istennek és embertársaidnak éltél és itt ért a roppant korai halál. Sárospatak: ma már nem tudjuk, hol állhatott atyád királyi háza, talán egy egyszerű vadászkastély. Az mindenesetre tény, hogy bátyád, IV. Béla király 1252-ben Sárospatakon íratott levelet a pápának. A 15. sz.. végén pedig Szalkai László pataki diák és később esztergomi érsek feljegyzéseiből pedig tudjuk, hogy november 19-t pirosbetűs ünnepként ülték meg Sárospatakon.. Ez a megtiszteltetés ott még Szt. István királynak sem jutott ki. Bizonyára a hozzád annyira közelálló ferencesek buzgólkodtak tiszteleted terjesztésében. Dehát hogyan kerültél a thüringiai Eisenachba, a híres Wartburg várába? Andrásnak nem volt semmi dolga az ottani hatalmasokkal. Mert ti, szegény kis királylányok, nem szerelemből mentetek férjhez azokban a régi időkben, hanem zálogba adtak benneteket atyáitok, bátyáitok. Mintegy élő pecsétként kerültetek szövetségi szerződéseik végére: tovább nem háborúzunk, a te lányod lesz az én fiam felesége, az én lányom a te fiadé, és ha eszünkbe jutna megint megtámadni egymást, gondoljunk mindketten arra, hogy túszaink vannak egymás udvarában! Hogyan kerültél hát Thüringiába? Hatalmat kedvelő anyád, Gertrudis királyné, az Andechs - Meráni bajor herceg leánya családi politikájának záloga lettél. Mégcsak nem is saját hazád érdekeit kellett szolgálnod. Talán nagybátyád, Ekbert bambergi püspök volt az értelmi szerzője ennek a házasságnak. Ő többször járt nővérénél Magyarországon, amikor otthon a különböző viszálykodások miatt bajba keveredett. Szegény kis Erzsébet! Mit tudtál Te a világ dolgairól, amikor négy éves korodban Pozsonyban felraktak a díszes, de - az akkori rossz utakon - zötyögő szekérre. Temérdek kincset küldtek veled, majd díszes kísérettel elindultál Thüringiába. Mit forgathattál kis feketefürtű fejedben? Sirattad-e anyádat, apádat, vagy alig ismerted őket, hiszen dajkákra bíztak. Nem vittek magukkal mindenhová, nem dédelgettek mint a mai szülők teszik kicsi lányaikkal. Zötyögött a szekér hetekig: Pozsonyból indultatok Prágának, onnét Nürnbergbe. Miféle utak lehettek azok, hiszen ezen a vidéken nem építettek egykor a rómaiak hadi utakat mint például Pannóniában. Végül mégis megérkeztetek Wartburgba, - igy szólnak a régi krónikák- ahol nagy érdeklődéssel és szeretettel vártak. Nem csoda, hiszen a magyar király volt akkor valaki. Családja már több mint 300 éve uralkodott az országban. Azon felül a szeretetet talán az a sok kincs is élesztgette, amit magaddal vittél. Ha hiszünk a krónikáknak, arra kell gondolnunk, ez a Gertrudis királyné valósággal kifosztotta az országot. Ezt pedig csak azért, hogy nagyobb legyen a tekintélye a távoli Thüringiában.